Közös kollekció: tűnemezelt övtáskák Toritextillel

Van egy régi elmaradásom: beszámoló Toritextillel közösen készített övtáskáinkról. Azért maradt el, mert még mindig nem sikerült nevet találni a kollekciónak. Egyikünk sem egy irodalmi, elnevezős emberke, talán jobb is így, mert akkor írnánk és nem ilyenformán alkotnánk:) Több változat is felmerült, de valahogy még nem találtuk meg az igazit. Nektek van ötletek vmi jó kis névre esetleg?

Közös történetünk Vikivel már több mint másfél éve kezdődött. Első wamp-jai egyikén találkoztunk és beszélgetésbe keveredtünk. Megemlítettem, hogy az elöző nyáron rádöbbentem, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy övtáskám. Szükség lett volna rá és pont nem volt:( Innen jutott eszembe Viki és az övtáskái. A beszélgetés végére megígérte, ha szerez zöld anyagot jelentkezik. és később jelentkezett:) elmentem a lakásműhelyébe, hogy kiválasszam az anyagokat az övtáskához és végül 3 órát beszélgettünk. Nagyon-nagyon tetszett a lakásműhelye: sok-sok színes anyag, cérna, kép és dísz volt mindenfelé. Már a helyszín is inspriláló volt. Nagy szükségem volt erre akkoriban, mert épp egy kisebb alkotói válságban ültem. No meg a beszélgetés is szuper volt. Egyből egy hullámhosszon voltunk:) Ez azóta is tart....
Íme az elkészült szuper övtáska, amit azóta is szeretettel hordok és Viki egyik kedvence is (Viki írása, arról, hogyan is készült itt!):

Hogy a történetet is folytassam, kb egy éve másodszor is meglátogattam. Nagy tanakodás után egy barátnőmnek választottam övtáskát. (Siker lett:) Beszélgetés közben felmerült, hogy milyen jó lenne közösen alkotni. Szót szó követett, majd augusztus elején összeültünk, hogy megbeszéljük a részleteket. Viki hozott kiszabott övtáska alapokat és vázolta a koncepcióját. Már ez elejétől izgalmas volt a munka, mert

addig még csak filcre dolgoztam, így a bútorszövetek és erősebb vásznak izgalmas kihívások voltak
az egyiket Viki azonnal magának szánta - tehát előttem volt a feladat, hogy olyat alkossak, ami neki is tetszik. Szerencsére hasonló az ízlésünk meg szabad kezett is hagyott (köszönöm a bizalmat utólag is:) így kifejezetten élveztem a tűnemezelést.

Mióta elkészült Viki mindennap hordja, bírja a strapát és még egy mosógépi mosást is túlélt:) És hogy milyen is lett, íme a kép róla:

Ősszel megtanítottam Vikit tűnemezelni. Januárban kitaláltam, hogy jó lenne egy toritextiles füzet nekem is:) Összeültünk megbeszélni a füzet részleteit, persze még mindig nem jutottunk odáig hogy készen is legyen. De ami késik, nem múlik. Azóta kaptam újabb kiszabott anyagokat, elkészültek övtáskák és szinte minden héten van egy délelőtt, amikor közösen alkotunk, vagy legalább úgy teszünk, mintha alkotnánk:) Ilyenkor káoszt teremtek Viki lakásműhelyében, mert én így szeretek alkotni (megsúgom, szerintem ő is;) és írtó sokat beszélünk.

Ennyi a történetünk. A közös alkotás élménye, a beszélgetéseink, az egymás támogatása miatt remélem még sokáig lesznek közös alkotós délelőttjeink. No de sok beszédnek sok az alja, mutatok képeket az elkészült övtáskákról: