Gyerekkoromban egy nagy csalódás után éjjel az ágyamban fekve azt kívántam bárcsak lenne egy nagyon kedves barátosném. Sok idő eltelt aztán, a kérést is elfelejtettem már, csak annyit vettem észre, hogy lett egy fontos barátném. Köszönet és hála érte. (Nemrég volt a szülinapja, szép kerek szám, boldoság és béke neki!)
Akkoriban már külön-külön is alkottunk. Engem Zsizsi és Anyu tanított mindenfélére, varni, hímezni, többszöri próbálkozással még kötni is:) Barátosnémet meg sose kérdeztem, honnét és miért kezdet alkotni - meg is kéne kérdeznem. Ennek ellenére sok mindent tudott és sok mindenre tanított engem: csomózott karkötőket készíteni no meg gyöngyözni.
Közel laktunk egymáshoz - kb tavaly derült ki, hogy a szomszéd utcában, csak az utcák összevisszaságában vesztek el a névtáblák:) - s átjártunk egymáshoz, együtt alkottunk. Valahogy együtt nőttünk fel.
No az egyik ilyen közös alkotásunk alkalmával döntöttük el, hogy közös lesz a gyöngyös dobozunk, mert külön-külön elég sok ronda, sőt nagyon ronda gyöngyünk van, hátha majd együtt kisül belőlük vmi jó.
Azóta sok ékszert, virágot, csillagot alkottunk a dobozból, de a rondaságok még mindig megvannak:) Vagy jobban mondva újra termelődnek, mert az évek alatt voltak kétségbesett pillanataim és dobtunk is ki vállalhatatlan gyöngyeket, de aztán hirtelen felindulásból mindig vettünk újabb "rondaságokat", amiket persze akkor szépnek láttunk.
Szeretjük a közös gyöngyös dobozunkat, ami hol emitt, hol amott, hol Sopronban, hol Budán, hol Pesten jár, de mindig velünk van és mai napig közösen alkotunk belőle.
 |
| kép a poppytalk-ról |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése